Útkövetés

Címlap Bemutatkozunk

Iskolai élet


Iskolánk története PDF Nyomtatás E-mail
2010. október 19. kedd, 09:35





1872-1925 Győrnádorvárosi Római Katolikus Elemi Leányiskola,
1925-1946 Győrnádorvárosi Római Katolikus Polgári Leányiskola,
1946-1948 Győrnádorvárosi Római Katolikus Általános Leányiskola,
1948-1959 Kálvária utcai Állami Általános Iskola,
1959-1990 Kun Béla Általános Iskola,
1990-2000 Kálvária Úti Ének-Zenei Általános Iskola,
2000-2004 Nádorvárosi Közoktatási Központ

2004-2010 Nádorvárosi Közoktatási Központ, Óvoda és Általános Iskola

2011. Nádorvárosi Ének-Zenei Általános Iskola

2012. Nádorvárosi Főigazgatóság Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskolája

2013. Nádorvárosi Gárdonyi Géza Általános Iskola Kálvária Utcai Általános Iskolája

2014- Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola



A XVIII. században, Győr város déli részén, a Pápa és Veszprém felé vezető országutak között lecsapolt mocsarak helyén nagyon sok gazdaház épült. A falusias jellegű településen a hatalmas kertekben villák sora jelent meg.


1764 - 1770 között a Kálvária utcában felépült a Kamillus rendi zárda.


Az 1787-es népösszeírási adatok alapján a 222 lakóházban élő gyermek koedukált oktatását a plébánia végezte.
Az összeírás szerint Győr városában a lakosság 47 %-a német, 44 %-a magyar és 9%-a szláv nemzetiségűnek vallotta magát. Ez az arány Majorokban: német 63,8%, magyar 20,4%, szláv 17,8%. Az oktatás nyelve német volt, mert a Majorok lakosságának nagy része németajkúnak vallotta magát. Az elemi oktatás a kerületben 1860-tól már két tanteremben folyt, annak köszönhetően, hogy elrendelték a gyerekek nemenkénti tanítását.

1872-ben, Nádorvárosban - az addig Majoroknak nevezett területen - Winterl Antal városplébános saját költségén állított fel árvaházat és iskolát.

A városban a gazdasági, társadalmi változások magukkal hozták az oktatásügy gyors ütemű fejlődését. Ez pedig a polgárosodás elősegítőjévé vált. Az 1800-as évek végére megváltozott a város nemzetiségi összetétele, aminek az egyik oka a magyar nyelvű oktatás általánossá válása volt.
Az intézmény életében is bekövetkezett ez a változás, 1875-ben a német anyanyelvű apácák helyett a soproni Isteni Megváltó Leányai nővérek vették át az oktatást. Magyar nyelven oktattak, de a német anyanyelvű gyermekeknek még sokáig németül adták az utasításokat. Újabb szomszédos ingatlanok megvásárlásával és épületek felhúzásával többlet feladatokat is felvállalt az intézmény.


Leány árvaházként és elemi iskolaként is működött. Ezen kívül egy kisdedóvó és háziasszony képző is működött a területén.
Az intézmény nem csak az oktatást szolgálta, itt szinte mindenféle karitatív tevékenységet is végeztek. 1920-ig az árvaház épületében magányos nők és fogyatékos elméjű fiú és leánygyermekek is elhelyezést nyertek.
Az épület 1925-ben tovább bővült, s ez jó lehetőséget biztosított a további képzések beindítására. A múlt század 20-as éveiben már nem csak óvodát és elemi iskolát működtettek benne, hanem polgári leányiskolát is. Az iskola az oktató és nevelő tevékenységét kiemelkedő eredményességgel végezte. Miniszteri látogatások sorát szervezték ide. A tanítványok köre bővült azzal, hogy más megyékből is fogadták a gyerekeket. A jómódú családok körében presztízs lett ebbe az iskolába járatni a leányokat. Az igen nagy társadalmi különbségek nem állítottak megoldhatatlan feladatokat a pedagógusok, apácák elé.


A konkrét társadalmi igény és szükséglet következményeként, Magyarországon a múlt század 20-as, 30-as évei a polgári iskola felvirágzásának az időszaka.
Az első évfolyam beindítása nem okozott gondot. A felvett tanulók vegyes összetétele és magas száma bizonyíték volt arra, hogy a több évtizedes oktatási hagyományoknak jó híre van. Az új polgári leányiskola jelentősége túlmutatott a város határain.
A polgári iskola igen nagy népszerűségnek örvendett. Az iskolának nem voltak létszám gondjai. A magas tanulói létszám pedig egyre jobb gazdasági, pénzügyi helyzetet, oktatási feltételeket eredményezett.
A statisztika 1942 után már nem ad hiteles képet, mert a hosszabb - rövidebb szünetekkel tarkított években nagyon sokan év közben "befejezték" tanulmányaikat.


A II. világháború alatt egymást váltották a magyar, a német és a szovjet katonák az épületben. A több évtized alatt összegyűjtött kiváló oktatási eszközök, felszerelések, az iskola bútorzata szinte teljesen megsemmisült.
A háború után a valós, vagy álhírek miatt úgy kellett a gyerekeket összeszedegetni. A Győr környéki gyerekeket szüleik nem engedték iskolába, a felszabadítók atrocitásai miatt.
A körülmények viszonylagos rendezettsége után 1946 júniusára elkészült az általános iskolák teljes tanterve. 1946-tól a polgári iskola, betöltve feladatát, átadta helyét a 8 osztályos általános iskolának.


Az állami intézkedések, a város ipari fejlődése, a környező falvak mezőgazdaságának ellehetetlenülése miatt évről évre több tanulót fogadott az iskola. A tanulólétszám az 1948-as 434 főről 1956-ig 693-ra növekedett. Előbb párhuzamos osztályok, később minden évfolyamon három osztály indult. Ennek az évnek az eseménye, hogy az 1954-ben induló első osztályoknál már nem nemenként történt az osztályba sorolás. A koedukációt felmenő rendszerben valósították meg.
A felduzzadt tanulói létszám, mint már annyiszor is iskola történetében ismét helyhiányt eredményezett. Beruházás, új tantermek építése nem jöhetett számításba, így az iskolában a délelőtti-délutáni tanítás került bevezetésre. Tették ezt annak ellenére, hogy sem a tanulóknak, sem a családoknak, sem a pedagógusoknak ez nem volt jó.


1956. október 23-án kirobbant a forradalom. Eseményei az iskolát sem kímélték. A tanítás vontatottan haladt, majd szünetelt.
1957 februárjában indult el az érdemi munka.


A '70-es évek végére az iskola tantestülete alkotó, kutató pedagógia műhellyé vált.
Pedagógusok több tantárgyi, pedagógiai probléma kipróbálói, tartalmi, módszertani továbbfejlesztői voltak. Alsós matematika, tantárgycsoportos oktatás, korrekciós osztályok beindítása, felsős matematika-, biológia-, földrajzfejlesztések jellemezték ezeket az éveket. A nevelőtestület részt vett a nevelési munka tervezésének kíséretében az eredménymérések kidolgozásában, a számonkérés, az önálló tanulás tehetséggondozás módszereinek kimunkálásában.


A rendkívül széles körű elméleti munkának a gyakorlatba való átültetése a tanulói teljesítmények területén jó eredményeket hozott. A tanítványok döntő többsége, a zenei tagozatos osztálynak pedig szinte valamennyi tanulója középiskolában tanult tovább.


Az iskola egyik speciális tevékenysége ebben az időben kezdődött. 1958-ban elindult a Kodály-módszer szerinti szakosított tantervű ének-zene oktatás. Az egyenletesen magas színvonalú oktatás specialitásával hozzájárult az egész iskola oktató-nevelő munka eredményességének növeléséhez.


A '80-as évek végén érezhető pezsgés indult meg az oktatásban. Az új oktatáspolitikai törvények, rendeletek kedvezőbb feltételeket biztosítottak az iskolák számára.
A Kun Béla Általános Iskolában a kor igényei szerint új programok indultak.
- 1984-ben a kísérleti jelleggel elkezdődött az első osztályokban a Zsolnai-féle magyartanítás.
- Felmenő rendszerben elkezdődött a német nyelv tanítása,
- Bővült a fakultációs képzés, amely kimondottan a képességfej-lesztést célozta meg. Az 1982-ben elkezdett fakultációs foglalkozások széles körűvé tételét immár a törvény is ösztönözte.
- Matematika, kémia, szexuálkutúra, környezetvédelmi, számítás-technikai és háztartási ismeretek közül választhattak a tanulók a tanórai foglakozások mellé.
- Ekkor kezdődött el a technika modulrendszerén belül a számítás-technika tanórai oktatása.

Szinte minden területen bővült az iskola kínálata.


1989-ben az országban gyökeres változások kezdődtek. A közoktatást is a pluralizmus kezdte jellemezni. Az iskolák megpróbáltak valami mást, a többitől eltérőt nyújtani, illetve specializálódni. Több külföldön honos oktatási irányzat, illetve alternatív iskola jelent meg. Ezáltal óhatatlanul színesebbé vált a pedagógia, s az intézmények figyeltek egymás pedagógia tevékenységére.


Sokévi módosítás után 1995-ben megszületett a Nemzeti Alaptanterv (NAT).  Ez tartalmazza a minden magyar állampolgár számára szükséges és tőle elvárható közös ismereteket, képességeket és készségeket. A NAT által felsorolt műveltségterület követelményeit különböző variációkban lehetett tantárgyakká szervezni.


A helyi innovációs tevékenységek csírája 1980-as évek végén, a '90-es évek elején kezdődtek. A tantestület ekkor határozta el a Zsolnai József nevével fémjelzett Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program bevezetését.
A kezdeményezést az iskola szellemi adottsága, nyitottsága, a programban mutatkozó előnyök nagy száma alapozta meg. A tanulóknak, mint személyiségnek a fejlesztését hirdető program a pedagógusok többségénél elfogadásra talált. A kollegák ellenérzéséinek fő okai a program gyermekbetegségeiben keresendők: a tanítási programok hézagos kidolgozása, a tankönyvek késedelmes megjelenése, ezek minősége.
A program lendülete a 90-es évekre elapadt, és alkalmazását nem folytattuk tovább.
Új lehetőségek keresésével, a hangsúlyok módosításával az iskola arculata is megváltozott. A több lábon állás azt jelentette, hogy a tantárgyi kereteken kívüli oktatás és ismeretszerzés szerepe felértékelődött. Nem idegenkedünk semmilyen innovációs elképzelés megvalósításától sem, de fontosnak tartjuk azok előzetes kipróbálását.
135 éves oktatási tapasztalataink és értékeinkre alapozva, folyamatosan keressük az új utakat, melyek segítségével egyszerre lehetünk Nádorvárosiak, Győriek, magyarok, és Európaiak.
A világ, benne szűkebb környezetünk állandó változása új helyzetet, jelentősen átalakult feltételeket teremtett az iskolák számára. Versenyhelyzet alakult ki az iskolák között, de alapelvünk változatlan:


Minden gyermek valamilyen területen az átlagosnál többre képes!

Módosítás dátuma: 2016. február 09. kedd, 09:10